Mottó: „Nem az életkort kell megbecsülni. A kor nem érték önmagában, hanem tapasztalat” – Dr. Bálint György.
Bálint gazdaként ismerte és szerette meg az egész ország ezt a joviális, eredeti stílusú, praktikus, bölcs gazdát és kellemes úriembert, Dr. Bálint Györgyöt, akit 2012 nyarán mi is meglátogattunk. A róla készült cikk a 2012, júniusi Gerendaházak magazinban jelent meg és most a weboldal látogatói is megismerhetik bölcs tanácsait és magvas gondolatait.
- Boros Edit
- Fruitline - Szula László
Mostanában sokan megkérdezik tőlem, hogy minek köszönhetem azt, hogy 93 éves koromban még mindig két lábon tudok járni
Sokáig gondolkoztam, mit lehet ilyen kérdésre válaszolni. Úgy éreztem, leginkább akkor járok közel az igazsághoz, ha azt mondom, hogy az első 20 évem adott egy jó indíttatást, egy feltöltődést. Életemnek ez az ideje nagyon szép körülmények között telt el. Egy békés, nyugodt családi kör tagjaként nevelkedtem föl. Voltaképpen anyagi gondok engem akkor még egyáltalán nem terheltek, és az életemnek abban az első 20 évében annyi szellemi és tapasztalati dolgot tudtam akkumulálni, ami hosszú ideig adott erőt, hogy azokat a nehézségeket, amelyeket az életem során átéltem (mert nagyon sokszor volt alkalmam nehézségekkel szembekerülni), azokat le tudtam küzdeni. Az én családom – amennyire lehet követni a múltját – mindenki földdel foglalkozott, az ükapám is földet művelt, az apám gazdálkodónak mondta magát, középbirtokos volt. Amikor cseperedni kezdtem, magától értetődő dolog volt, hogy az apámnak a mesterségét folytassam, aki már 4-5 éves koromban kézen fogott és kivitt a határba. Megmutatta, milyen az, amikor a búza elkezdi a kalászát hányni, és hogy lehet meglátni, hány szem lesz egy kalászban. Amikor már nagyobb voltam (15-16 éves), emlékszem, együtt határoztuk meg, hogy melyik táblát mikor lehet learatni. Mindig meg kellett magyaráznom, miért gondolom, hogy az a tábla már érett arra, hogy learassák. 18 éves voltam, amikor azt mondta az apám, hogy, na, most akkor te menj ki, és te mondd meg, mikor legyen az aratás! Azóta is egy olyan szent nap előttem a Péter-Pál napja, a búzaaratásnak az ideje.
Apámra nagy szeretettel gondolok mindig.
Ő volt, aki kisgyerekkorom óta a kezemet fogta, és úgy érzem, hogy még ma is fogja. Nagyon jó gazda volt, kereskedelemhez, pénzhez nem értett ugyan, de imádta a földet, a termelést a gazdaembernek a szabadságát. Sokszor mondta nekem, hogy semmi más foglakozással nem váltaná fel. De bekövetkezett az első gazdasági világválság! A gabonát, ami apámat különösképpen érintette, a bort nem lehetett jó áron értékesíteni. A gazdatársai sorra csődbe mentek. Apám akkor arra a gondolatra jutott, hogy kertészkedni kezd! Először vetőmag termesztéssel kezdett foglalkozni. Abban az időben épült a Mátrában, az erdőben egy óriási tüdőszanatórium, és apámnak az a gondolata támadt, hogy ellátja élelemmel a szanatóriumot! Nekikezdett különféle zöldségeket termelni, mindent, amire a szanatóriumnak szüksége volt. Ez mentette ki őt a válságból. Én ebben az időben kezdtem el igazán érdeklődni az agrárium, a mezőgazdaság iránt, és hát ott nőttem föl, ott voltak a barátaim, akikkel játszottam, a pajtásaim, ott ismertem meg kiváló öreg embereket, akiknek a történeteit érdemes volt sokáig hallgatni. Egyszóval nagyon szép gyerekkorom volt. Az ötödik születésnapomra kaptam egy pónifogatot. Két szürke shetlandi póni volt, olyan egérszürke színűek, nagyon aranyos természetű lovak. Volt hozzá egy gyönyörű szép feketeszín kis kocsi piros kerekekkel! Attól kezdve az én feladatom volt, hogy ellássam őket takarmánnyal, kihordjam a trágyát alóluk, megpucoljam a lovakat, gondozzam őket. Nem lehetett csak úgy uraskodni! És hát eközben sok mindent megtanultam.
Az első 20 évem nagyon jó indítást adott
Aztán a második világháborút volt „szerencsém” egészen nehéz körülmények között eltölteni, és utána is volt egy keserves időszak: kulák származású lévén 48-ban elvettek mindent. Nulláról indultam. Két kofferrel. Nem tudtam elhelyezkedni, nagyon nehéz életem volt. Amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök, akkor egy kicsit lágyabbak lettek a politikai körülmények, ami lehetővé tette, hogy egy állami gazdaságban segédagronómus legyek, mert a diplomám már ’41 óta megvolt.” (Ezután főagronómus, majd igazgató lett.) „Bármilyen furcsa, de az állami gazdasági időszakomban nagyon sok mindent hasznosítottam abból, amit az apám kapitalista gazdaságában tanultam” (tanított, közel harminc sikeres könyvet írt, újságokat szerkesztett és 61 éves korától az Ablak című műsorban Bálint gazdaként adott praktikus, jó tanácsokat évtizedeken át, olyan ízzel, hogy még az urbánus embereknek is kedvük támadt a kertészkedéshez.)
Van egy zöldségtermesztési módszer is, amit próbálok elterjeszteni, ezt pedig úgy hívják, hogy magaságy.
Deszkából vagy téglából készült keretet megtöltenek olyan szerves anyagokkal, ami a ház körül van: szőlővenyige, metszési hulladék, lehullott lomb, lekaszált fű, meg komposzt. Bizonyos rendszer szerint kell rétegezni, és a tetejére kerül egy réteg jó minőségű kerti föld. Így mindenféle zöldséget lehet termeszteni és háromszor-négyszer annyi termést hoz. Élettanilag a magyarázata, hogy ezek a szerves anyagok korhadni kezdenek, ami átmelegíti az egész termőtalajt és a vegetáció felgyorsul. Azért nem tudnak benne a különféle betegségek elszaporodni, mert a növények is egy bizonyos rend szerint vannak egymás mellé ültetve és így védik egymást. Kicsit játékos dolog ez. Nem lehet vele megváltani a világot, de nagyon jó szórakozás!
A kertészet mindennapos sikerélmény
Az, hogy kinyílik egy virág, milyen csoda! És benne van az egész élet, a születés és az elmúlás is. Amikor elhervad, a közepén ott van a kis magház, amiből lesz az új élet. Nem csak a sikerélmény, hanem a kudarcok elviselése is jó dolog. Az is az életnek egyik sikere, akármilyen furcsa is, hogy el tudjuk viselni a nehézségeket. Van, aki összeroskad a nehézségek súlya alatt és van, aki ennek a tanulságait próbálja valamiképpen elraktározni és aztán próbálja elkerülni. Persze ez nem mindig fog sikerülni. A kudarc az egy zsákutca, de a zsákutca is utca! Lehet, hogy a végén van egy szép ház, amiért érdemes volt belemenni, aztán kijönni a zsákutcákból”
Egész életemben praktikus dolgokat csináltam
Most, a matuzsálemi koromban nagyon érdekelnek a szociális problémák. A máltai szeretetet szolgálaton belül indult, hogy megüresedett falvakba nagycsaládos hajléktalanokat telepítettek be. Felkértek, hogy azokat az embereket a háztáji gazdálkodásra megtanítsam. Persze, már látom, hogy sokan nem alkalmasak erre, de voltak, akik megfogadták és boldogulnak. Sikerült új egzisztenciát teremteniük!
Mit üzen a Gerendaházak magazin olvasóinak?
Talán, amit Voltaire tanított az embertársainak: Művelgessük kertjeinket! Ha az ember gondosan, lelkiismeretesen, hozzáértéssel műveli meg a kertjét, akkor az nem csapja be. Számíthat arra, hogy jó minőségű termése lesz. Ez egy olyan biztos útvonal az ember életében, amit érdemes követni.
Megjelent a Gerendaházak magazin 2012 júniusi számában.
